Dallos lászló a Magyar Rádióamatőr Szövetség Titkára:
„Óh! Mi az emberi nem? Mi?
Bizony nem egyéb, mint semmi.
Születik, él és meghal,
Eggyé lesz a porokkal.
Hatvan és hetven esztendő,
Eddig tart a kimért idő.
Óh! Mert már a nyolcvanadik
Ritka embernek adatik!”
Tisztelt Gyászoló Család! Kedves Hozzátartozók! Rokonok, barátok, rádióamatőrök!
Emlékeztessen bennünket a bevezető idézet a múlandóságra. A szomorú tényre, hogy minden halandónak ez a sorsa.
Mély megrendüléssel és fájdalommal állunk a valamennyiünk által tisztelt és szeretett Gajárszki Imre, HA4YD amatőrtársunk ravatala előtt.
Bár régóta tudomásunk volt súlyos betegségéről, mégis megdöbbenve értesültünk róla, hogy a könyörtelen halál 2007. augusztus 9-én, elragadta tőlünk.
Imre barátunk 1941. augusztus 1-én, vasutas családban született Székesfehérváron. Rádióamatőr pályafutása 1953-ban kezdődött, a HA4KTC hívójelű rádióklub által szervezett alapfokú távírász tanfolyam elvégzésével. Diákéveit Szegeden, Kőszegen, illetve 1957-től Budapesten töltötte. A rádiós szakkörök tagjaként a korábban megszerzett ismereteit tovább gyarapítva egyszerű elektromos berendezéseket, telepes rádiókat épített.
A fővárosba kerülése idején alakult meg a Budapesti Rádióklub. Imre számára természetes volt, hogy annak egyik alapító tagjaként tovább fejlessze rádióamatőr tudását. Nyitott lévén a szakmai kihívásokra, elsősorban az újdonságnak számító URH munkában mélyedt el, gyakorlati jártasságot szerzett a készülékek építésében, az antennák és antennarendszerek területén.
Hamarosan operátori vizsgát tett, így megnyílt előtte az a csodálatos világ, amelyet a rádióforgalmazás a hozzáértők számára jelent.
1959-ben távközlési technikusi végzettséget szerzett, majd hamarosan visszakerült Székesfehérvárra, a MÁV Távbeszélő Központjába. A HA4KYB klubállomáson szívesen fogadták a tettre kész fiatalembert, aki tudásával és saját készítésű technikai eszközeivel egyre jobban részese lett a klub sikereinek.
Adóengedélyét és vele a HG4YD hívójelet 1960-ban kapta. Ekkor bízták meg az URH szakosztály vezetésével is. 1963-ban a Fejér megyei MHS főelőadója lett, sport, technikai és honvédségi előképzési feladatokkal. Lendületes tevékenységének köszönhetően a HG4KYN hívójel hamarosan ismert lett bel- és külföldi URH-s berkekben egyaránt. Lépést tartott a technika fejlődésével, sorra építette a kor adottságainak megfelelő eszközökkel a jó minőségű konvertereket, antennákkal kísérletezett. Számtalan kitelepüléses versenyen vett részt keresve a hatékonyabb megoldásokat. Ezalatt a természet tisztelőjeként szinte az egész országot bejárta, minden rádiós szempontból jelentős földrajzi hely jellemzőit megismerte.
Fizikumának, küzdeni tudásának köszönhetően, hamarosan bekapcsolódott a rádióiránymérő sportba is, amelynek alapjait szintén a Budapesti Rádióklubban sajátította el. 1966-ban vett részt először a RIM Országos Bajnokságon, ahol első helyezést ért el. Ezt a jó szokását aktív versenyzői pályafutása alatt megtartotta. 1967-től a válogatott keret tagja. 1969-ben Rostockban egyéni második helyezett, 1970-ben Duisburgban csapat második helyezett volt.
Az aktív versenyzés mellett a megfelelő minőségű iránymérő vevőkészülékek kifejlesztéséből, építéséből is kivette a részét. Ezen a területen is számos sikert könyvelhetett el. 1970-től szakedzőként képezte és edzette a Fejér megyei sportolókat, akik hosszú időn keresztül jól szerepeltek. 1977-ben például a skopjei RIM EB-n két egyéni első és két csapat első helyezést eredményezett erőfeszítése. E munkásságának koronájaként nemzetközi bírói minősítéssel rendelkezett.
Munkásságára a központban is felfigyeltek. 1978-ban az MHSZ Rádiótechnikai Osztályára helyezték át sportfőelőadónak, ebben a beosztásban tevékenykedett a rendszerváltásig. Gyakorlatilag valamennyi rádióamatőr területet érintő kérdésben kikérték és elfogadták a véleményét.
Számos esetben teljesített sportdiplomáciai küldetést. Egyebek mellett eredményesen közreműködött az IARU Region 1. Végrehajtó Bizottsága hazánkban tartott ülésének előkészítésében, rendezésében, továbbá az ITU hazai kiállításán az IARU-MRASZ standjának kialakításában és működtetésében.
1989-ben az MHSZ megszűnése után került a MRASZ-hoz, itt 1998-ig, nyugdíjba vonulásáig titkárságvezetőként dolgozott. A nehéz és hálátlan titkársági teendők mellett részt vett a kőrishegyi, a galyatetői és a sátoraljaújhelyi FM átjátszók telepítésében, a 9 darab 23 cm-es digitális packet átjátszóállomás konstrukciójának kialakításában, szerelésében és üzembe helyezésében. HA5CO-val egyetemben tevékenykedett a diósdi Rádióamatőr Múzeum kialakításában. Munkája jelentősen hozzájárult az 1992. évi Rádióiránymérő Világbajnokság és az Első Gyorstávírász Világbajnokság hazai, illetve ezek nemzetközileg is kiválónak elismert megrendezéséhez.
Az új évezred küszöbén egészségi állapota megromlott, súlyos műtéteken esett át, ez azonban nem akadályozta abban, hogy az URH forgalmi versenyek elkötelezettjeként, az FMV Rádióklub tagjaként részt vegyen továbbra is a számára oly kedves és fontos kitelepüléseken.
HA4YD egész élete a rádióamatőr tevékenység körül forgott, minden idejét annak szentelte. E szakmailag gazdag élet során nagyon sok jó, vagy kevésbé jó ismerőst szerzett. Elkötelezett kiállását hazai és külföldi szakmai fórumokon egyaránt ismerték és elismerték. Számtalan kezdő amatőrnek adta meg a kezdő lépések megtételéhez szükséges biztatást, nyújtott baráti kezet a rászorulóknak. Sokan köszönhetik neki jelenlegi tudásukat, eredményeiket. Nagy odaadással oktatta a hozzá forduló jelölteket a forgalmi ismeretekre, a rádióamatőr engedély megszerzéséhez szükséges alapvető tudnivalókra. A MRASZ képviselőjeként közreműködött a rádióamatőrök vizsgáztatásában is.
Elvesztése mindannyiunk számára fájdalmas, halála pótolhatatlan űrt hagy mindenkiben, aki ismerte, szerette. Hozzátartozói, rokonai mellett gyászolja őt az egész magyar rádióamatőr társadalom.
Életútjának és munkásságának elismeréséül a Magyar Rádióamatőr Szövetség saját halottjának tekinti Gajárszki Imre, HA4YD-t.
Drága Imre barátunk!
A költő szavaival búcsúzunk tőled:
„Ütött az óra, hazavisz az út,
Oda, ahol nincs múlt és jövő,
Nincs örökkévalóság, nincs idő,
Se sír, se dicsőség, se keserű könny!”
Őrizze végső álmodat a szerető emlékezés!
Nyugodj békében!
HA5EB Béla, az FMV klub elnöke:
Búcsúzni jöttünk hozzád, elbúcsúzni jöttünk Tőled, Gajárszki Imre, HA4YD rádióamatőr társunk, klubtársunk, barátunk, Imi.
Régóta ismertük egymást, sokat beszélgettünk a rádióhullámok segítségével, majd személyesen is találkoztunk különböző rendezvényeken. A kapcsolataink egyre szorosabbá váltak, amikor a Magyar Rádióamatőr Szövetség titkárságvezetője lettél.
1996-ban jelentkeztél hozzánk, az FMV Rádióklubba, és szinte már az első napoktól teljes erőbedobással vettél részt a klubmunkában, a rádióállomás technikai fejlesztésében, biztonságának kialakításában és megerősítésében, az antennák antennarendszerek építésében szerelésében, bemérésében a rádióállomásunk minél sikeresebb és eredményesebb szereplése érdekében. Mindehhez bizony sokszor megmásztad a 35 méteres antennaárbócot mindaddig, míg ezt az egészségi állapotod megengedte.
Kapcsolataid segítségével jutott klubunk biztos anyagi támogatáshoz, és lehetővé vált éveken keresztül szervezéseddel és irányításoddal az országos versenyrendszerbe illeszkedő, a klubunk és tagjai által támogatott, kiemelkedő színvonalú dobogókői rádióiránymérő versenyek megrendezése.
Hirtelen szükségessé váló, szerencsére sikeres műtéted után, bár visszafogottabban, de a rádióforgalmi versenyek élőkészítése és a versenyeken való aktív részvétel vált tevékenységed középpontjává. Alig volt olyan verseny amelyen ne vettél volna részt, még akkor is, ha a körülmények nem az elképzelt sikereket hozhatták. A versenyeken mindig Te vállaltad a legnehezebb időszakot, az éjféltől hajnalig terjedő időt és reggelente örömmel újságoltad, ha az éjszaka a legnagyobb távolságú összeköttetést vagy egy ritka állomást sikerült megcsinálnod.
Ebben az évben lett a klubunk 50 éves, mely alkalomból rendezendő klubgyűlésünkön kívántuk elismerni azon tagjaink munkáját akik sokat tettek a klubunkért. A számodra készült plakettet sajnos már nem tudjuk Neked átadni. Megakadályoztak ebben minket a történtek.
Valamennyiünk nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük munkádat, elismerjük a gyakorlati tapasztalatok alapján szerzett tudásodat és tevékenységedet.
Távozásod klubunk és tagjai számára egyaránt nagy veszteség.
Emlékedet kegyelettel megőrizzük. Nyugodj békében Imre barátunk!